Menü
  • A nevelési tanácsadóban kezelt leggyakoribb mentális- és pszichés zavarok csoportosítása
  • Pszichoterápiás segítséget igénylő, de betegségnek nem tekinthető, tipikus élethelyzeti nehézségek/krízisek gyermekkorban
  • Terápiás eljárások, módszerek

A nevelési tanácsadóban kezelt leggyakoribb mentális- és pszichés zavarok csoportosítása

Kezelési szempontjaink:

Nevelési Tanácsadónkban mindazokat a lelki (mentális) zavarokat, problémákat kezeljük, amelyek ambuláns körülmények között kezelhetőek.
Természeteszerűleg, csak abban az esetben tudjuk a kezeléseket vállalni, ha ügyfeleink elkötelezettek problémájuk megoldásában, együttműködnek kezelőjükkel és elfogadják és betartják a kezelési feltételeket.

A részletesebb tájékozódás kedvéért bemutatunk néhány gyakrabban előförduló problémát, melyek kezelését vállaljuk.

Az alábbi ismertető a BNO (Betegségek Nemzetközi Osztályozása) aktuális kézikönyvében szereplő meghatározásokon alapul. Ismertetőnk kivonatos, vázlatos, csak a nevelési tanácsadóban leggyakrabban előforduló, ott kezelhető betegségek tömör bemutatására szorítkozik. Az F80-F89 A pszichés fejlődés zavarai kategória leírása a Képességzavarok menüpontban található. Törekedtünk a közérthetőségre, de megőriztük a definíciók tudományos hitelességét és korrektségét. A szakszavak és idegen szavak meghatározása a Fogalommagyarázat menüpontban található. (A felsorolás pillanatnyilag még nem teljes, kiegészítése folyamatos.)

Neurotikus, stresszhez társuló és szomatoform rendellenességek

Fóbiák
Ezekben a zavarokban a betegek bizonyos jól körülírt, veszélytelen helyzetekben szorongást élnek át. Ennek következtében a fóbiát kiváltó helyzetet igyekeznek elkerülni. Még a fóbiás helyzetek gondolata is szorongást kelt bennük. A szorongás tünetei lehetnek a légzésritmus fokozódása, gyengeségérzés, másodlagosan kialakuló halálfélelem, megőrüléstől vagy kontrollvesztéstől való félelem. Rendszerint depresszióval társulnak.

Agorafóbia
Félelem olyan helyeken, helyzetekben, ahonnan az elmenekülés nehéz, vagy nincs kéznél az azonnali segítség a pániktünetek várható megjelenésekor. Tipikus kiváltó szituációk: egyedül elmenni otthonról, tömegben lenni, sorban állni, utazni.

Szociális fóbia
A szociális (közösségi) helyzetek elkerülése. Alacsony önértékeléssel és a kritikától való félelemmel társul. A páciensek panaszkodhatnak elpirulásról, kézremegésről, hányingerről, vizelettartási nehézségről. A páciensek gyakran azt gondolják, hogy ez utóbbi tünetektől való félelmeik okozzák szorongásukat.

Körülírt fóbia (phobia simplex)
A fóbia pontosan meghatározott helyzethez vagy dologhoz kötődik, mint pl. állat (pók, kutya, kígyó stb.) közelsége, magasság (tériszony), vihar, repülés, zárt tér (klausztrofóbia), idegen helyen való székletürítés, egyes ételek fogyasztása, fogorvosi beavatkozás, vér vagy sérülés látványa, stb-stb. A kiváltó helyzettel való találkozás pánikrohamot válthat ki.

Egyéb szorongásos rendellenességek
A vezető tünet a szorongás, amely nem köthető specifikus körülményekhez, helyzetekhez.

Pánikzavar
Viszzatérő szorongásrohamok jellemzik, amelyek nem kapcsolódnak meghatározott helyzetekhez vagy körülményekhez, ezért megjelenésük bejósolhatatlan. A szorongás tünetei a többi típuséval megegyező: palpitáció (légzés-szaporulat), mellkasi fájdalom, fulladásérzés (vagy gombócérzés a torokban), szédülés, a valóság elvesztésének érzése (deperszonalizáció, derealizáció). Másodlagosan megjelenhet a kontroll elveszítésétől, meghalástól vagy megőrüléstől való félelem.

Generalizált szorongás
A szorongás állandó, és nem köthető meghatározott helyzetekhez (szabadon lebegő). Változatos tünetekkel járhat, de leggyakoribb az izomfeszülés, izzadás, szédülés, szívdobogás, gyomorpanaszok, feledékenység.

Kevert szorongásos és depresszív zavar
A depresszió és a szorongás tünetei egyaránt előfordulnak, és egyik sem dominálja a klinikai képet, és nem is olyan súlyosak, hogy külön kelljen diagnosztizálni őket.


Kényszerbetegség
Elengedhetetlen tünete a kényszergondolatok vagy kényszercselekedetek megléte. A kényszergondolatok olyan elképzelések, fantáziák, késztetések, amelyek állandóan a beteg gondolkodásának középpontjába kerülnek, kínzóak. A beteg megpróbál védekezni ellenük, de kísérletei sikertelenek. A beteg a gondolatokat sajátjának érzi, annak ellenére, hogy akarata ellenére keletkeznek, és irtózik tőlük. A kényszercselekedetek vagy rítusok sztereotíp módon ismételgetett viselkedések. Nem jelentenek örömet és haszontalanok. Feladatuk, hogy valamilyen nem kívánt eseményt  - irracionális módon - elhárítsanak, és megóvják a pácienst vagy másokat annak bekövetkeztétől. A beteg fölismeri kényszercselekedete haszontalanságát, megpróbálja azt leállítani, de ez a szorongás fokozódásával jár.

Súlyos stressz által kiváltott reakció és alkalmazkodási rendellenességek
A beteg tünetei oki összefüggésbe hozhatók az őt ért pszichoszociális stresszel vagy elhúzódó traumatizációval. A betegben keletkező zavarok a súlyos vagy folyamatos stresszre adott, maladaptív (nem  az alkalmazkodás szolgálatában álló, célszerűtlen) válaszoknak is tekinthetők.

Disszociatív (konverziós) zavarok

Szomatoform rendellenességek

Viselkedészavar szindrómák fiziológiai zavarokkal és fizikai tényezőkkel társulva
Evési zavarok
Anorexia nervosa
Bulimia nervosa
Nem-organikus alvási rendellenességek
Somnabulismus (alvajárás)
Pavor nocturnus
Incubus (lidércnyomás)

A viselkedés és az érzelmi-hangulati élet rendszerint gyermekkorban vagy serdülőkorban jelentkező zavarai

Hiperkinetikus zavarok
Az aktivitás és a figyelem zavarai (figyelemhiányos/hiperaktivitás zavar)
Hiperkinetikus magatartászavar
Magatartási zavarok (viselkedészavar)
A családi körre korlátozódó magatartászavar
Kortárscsoportba sem beilleszkedettek magatartászavara (nem-szocializált magatartászavar)
 Kortárscsoportba beilleszkedettek magatartászavara (szocializált magatartászavar)
Nyílt (kihívó) oppozíciós zavar
Kevert magatartási és emocionális zavarok
Depressziós magatartászavar
Jellegzetesen gyermekkorban kezdődő emocionális zavarok
Szeparációs szorongás a gyermekkorban
Fóbiás szorongásos zavar gyermekkorban
Szociális szorongásos zavar gyermekkorban
Testvérrivalizáció (zavara)
A szocializáció jellegzetesen gyermek- és serdülőkorban kezdődő zavarai
Szelektív mutizmus
Reaktív kötődési zavar gyermekkorban - gátolt típus
Reaktív kötődési zavar gyermekkorban - gátlástalan típus

Tic zavarok

Egyéb, rendszerint gyermek- és serdülőkorban kezdődő viselkedési és emocionális rendellenességek
Nem-organikus enuresis
Nem-organikus encopresis
Csecsemő- és gyermekkori táplálási zavar
Pica csecsemő- és gyermekkorban
Sztereotíp mozgászavar
Dadogás
Hadarás

(folytatjuk...)

Pszichoterápiás segítséget igénylő, de betegségnek nem tekinthető, tipikus élethelyzeti nehézségek/krízisek gyermekkorban

Az alábbi - tipikusnak nevezhető - elhúzódó élethelyzeti nehézségek vagy hirtelen bekövetkező krízisek általában a családok egészét érintő problémák, amelyek a gyermekek lelkiállapotára is jelentős befolyást gyakorolhatnak. Alapvetően formálhatják a gyerekek jellem- vagy karakterfejlődését, ami bár kedvezőtlenül alakíthatja személyiségfejlődésüket, nem feltétlenül vezet klinikai értelemben vett betegség kialakulásához. Természetesen, ugyanezek a kedvezőtlen családi körülmények, élethelyzetek egyes esetekben meg is betegíthetik a gyermeket, amely esetben a diagnózis felállításához a BNO betegségkategóriáit kell segítségül hívnunk, sok esetben azonban a probléma elmúltával a gyermek lelki egyensúlya is helyreáll. Ebben a fejezetben ez utóbbi esetekkel foglalkozunk.

Rossz szociális körülmények, szegénység
A szülők pszichés problémáinak hátrányos következményei
A gyermekbántalmazás különböző esetei
Válás
Közeli hozzátartozó elveszítése



Terápiás eljárások, módszerek

Szülőkonzultáció
Családi konzultáció
Szülő-gyermek párterápia
Családterápia
Pszichodinamikus (pszichoanalitikusan orientált) játékterápia
Csoportos játékterápia
Pszichodráma-csoport
Szenzoros-integrációs (Ayres-féle) terápia (egyéni- vagy kiscsoportos)